A beat-szentháromság (Illés, Metró, Omega) egyik tagjaként is emlegetett klasszikus felállású Illés zenekar 1965-re alakult ki. A tagok: Bródy János (gitár, furulya, billentyű, ének), Illés Lajos (billentyű, ének), Pásztory Zoltán (dob), Szörényi Levente (gitár, ének) és Szörényi Szabolcs (basszusgitár, ének).
Az Illés legnagyobb érdeme, hogy ők kezdtek el először magyar nyelvű beat számokat írni. Akkoriban az volt a divat, hogy angolul énekeljék el a külföldi slágereket, magyarul csak a táncdalok szóltak. Céljuk volt elszakadni a sablonoktól: a saját hangjukon kívántak megszólalni, egyszerűen, őszintén. Ez a zenében is megnyilvánult: gyakran használták fel a hazai és a környező országok népzenei motívumait. Nem sokkal később a dalszövegekbe ágyazott közéleti hangvétel tette egyedivé az Illés együttest a többi zenekartól, bár emiatt gyakran előfordult, hogy betiltották a számaikat. A közönség többségének az Illés zenéje volt az egyetlen lehetősége, mellyel kifejezhette ellenzékiségét, szabadságvágyát.
